Eddig a kettőötvenes kategória egyeduralkodója a Kawasaki Ninja 250R volt, ezen akarnak most változtatni Hondáék, és a CBR250R-rel egy lehetőleg minél nagyobb szeletet lecsípni a már nem teljesen kezdő, de még 600-ashoz túl tapasztalatlan sportmotor-rajongóknak szánt kétkerekűek szegmensében.

Honda CBR250R - innen nézve akár új VFR400 is lehetne...

A feladatnak a Kawasakitól eltérő megközelítésből vág neki az aranyszárnyas gyártó. Míg a Ninja egy idestova húsz (vagy még annál is több) éves múltra visszavezethető soros kéthengeres erőforrást kamatoztat, addig a CBR-ben egy új fejlesztésű egyhengeres szolgáltatja majd a tolóerőt. A 249,4 köbös, PGM-FI befecskendező által etetett, vízhűtéses, négyszelepes, érdekes módon a Honda krosszmotorokban használt Uni-Cam helyett „sima” DOHC-vezérelt blokk 26 lóerős teljesítményt (8500-nál) és 22,6 Nm-es nyomatékot (7000-es fordulaton) ad át a hatsebességes váltónak. A katalógus-zsonglőr fiatal érdeklődőknek megspóroljuk a vesződséget: a Ninja 250R-nek 33 LE-t és 22 Nm-t adnak meg.

A hét lóerős deficitet a Honda egy négy liternél is alacsonyabb átlagfogyasztással, egyszerűbb és olcsóbb szervizeléssel, illetve – ami a lelkes célközönség számára talán a legfontosabb – egy némileg alacsonyabb tömeggel ellensúlyozza: az acél „diamond” hídváz köré épülő CBR menetkészen 162 kilót nyom a Kawa 250R 169 kilójával szemben, de a kis CBR még az elejét-hátulját „összekombináló”, C-ABS fékrendszerrel együtt is megáll 166 kilónál, ülésmagassága pedig mindössze 78,4 centi, a „letalpalásos” talajfogás tehát majd’ mindenki számára garantált lesz.

110/70 és 140/70-es első-hátsó gumiméretek, ugyanez féktárcsa átmérőben 296, illetve 220 milliméter; a C-ABS opcionális.

A pénztárcabarátságot egyébként nagyon is komolyan gondolja a Honda, még a CBR családnév miatt sem voltak hajlandóak lemondani a kisköbcentiseikre jellemző alacsony fogyasztásról és olcsó üzemeltethetőségről: a 13 literes tank több mint 350 kilométerre lesz elegendő a gyárilag megadott 3,7 literes átlagfogyasztás mellett, egy egyhengeres szervizköltsége pedig vitathatatlanul alacsonyabb, mint egy kéthengeresé.

A célközönséget azonban hol érdekli az olcsó üzemeltethetőség? Őket az érdekli, megy-e a szekér, és a Honda szerint bizony megy. Kifinomult kezelhetőséget ígérnek, köszönhetően többek között a blokk egyhengerességéből és kompakt felépítéséből adódó tökéletes súlyeloszlásnak, ugyanakkor a 37 milliméteres első teleszkópok és a hátsó Pro-Link felfüggesztésű központi rugóstag beállításainak meghatározásánál a sportosságot ugyanúgy szem előtt tartották, mint a kényelmet, ezzel – ahogy a sajtóanyag is fogalmaz – egy „igazán sokoldalú sportmotort” hozva létre.

Feketében és trikolorban: pont ahogy az a fiataloknak kell.

Szerintünk azonban a belső értékeken és az egyhengeresekre jellemző alacsony fordulati nyomatékosságon felül a CBR250R igazi vonzereje az új VFR által inspirált külalakja lesz: ami a nagy V4-es sporttúrázón még szokatlan és nagyon (túl?) újnak tűnt, az a kis új CBR-en valahogy pont betalált. Összeszedettségét és a fiatalok körében vélhetően igen hamar kialakuló „kell-nekem-egy-ilyen faktorát” tekintve akár a néhai NSR125-höz is hasonlíthatnánk, ami – ugye emlékszünk még rá? – a „százezer márkás”, ováldugattyús NR750-től örökölte formai megoldásait.

A CBR250R megjelenésével egy időben várhatóan a kistestvér, a CBR125R is megkapja majd a VFR-szerű kinézetet 2011-re, ahogy azt korábban említettük. A CBR250R jövő év elején érkezik meg a magyar Honda kereskedésekbe.